1. fejezet.

Az indulás


Végre apa elengedett Amerika. Persze voltam már ott ,de anya halála óta nem engedett külföldre. Olaszországon belül is csak testőrökkel mehettem. Anya már 5 éve meghalt. Azóta apával nagyon megromlott a kapcsolatunk. Majdnem minden beszélgetésünk veszekedésbe torkollik. Szerinte most élem a " lázadó" korszakomat. Persze könnyebb erre fogni ,de szerintem ő is tudja ,hogy nem emiatt változtam meg hanem anya halála miatt.Előtte tudtunk normálisan beszélni, hallgattam rá, jártam rendesen suliba ..stb.szóval jó kislány voltam, vagyis jobb mint most XP. De aztán 3 éve eléggé ,na jól van nagyon megváltoztam. Apával eltávolodtunk egymástól. A suliba járok,de sokszor előfordul vagy be sem megyek, vagy ellógom óráról. Hiszen nem tudnak nekem újat mondani, mivel több diplomám van az összes tanárnál. Sokat járok buliba,ahonnan általában részegen támolygok haza. Ami egy újabb lehetőség Apámnak, hogy veszekedjem velem. Mily meglepő minden alkalmat megtalál, hogy veszekedjen velem. Tutti, hogy élvezi, rajtam vezeti le a felgyülemlett feszültségét.


De hagyjuk a múltat nézünk előre.Holnap indulok Amerikába, még hozzá egyes EGYEDÜL, vagyis nem jön velem egyik volturi testőr sem. Jajj, olyan boldog vagyok. Igaz Aro megszabta azt, hogy hova megyek, de egye fene belementem, ha ettől ő boldog. Forksba, ami Washington államban található. Legfontosabb tudni valók róla: Forksban az év nagy részében esik az eső, minden zöld. Ez a terület az Egyesült Államok legcsapadékosabb helye. Nem értem miért akarja, hogy oda megyek, mivel félvér vagyok, ha süt a nap nem csillog. Én inkább valami melegebb helyre mennék, ahol van tengerpart. Amikor rá kérdeztem, hogy miért csak annyit mondott, hogy majd megtudom, közben somolygott a " a bajsza" alatt. Inkább nem kérdezgettem tovább nehogy meggondolja magát.

Most itt fekszem az ágyamon gondolkozom. A szobámba a kék szín uralkodik. Szinte minden kék : Baldachinos ágyam, az ágyam előtti kanapé, a függönyök, az erkély ajtó melletti kanapé, a párnáim.

Kivéve a fésülködő asztalon, ami számomra nagyon különleges, mert még anyukámtól kaptam, aki 10 évesen volt, amikor az apukájától kapta.Sajnos anya szüleit nem ismerhettem meg ,mivel biztos feltűnt volna nekik, hogy milyen gyorsan fejlődöm, meg a szüleim nem öregszenek. Apa szülei ugye már régen meghaltak. Pedig szeretem volna, főleg miután félárva lettem.

A szobámhoz tartozik még egy fürdőszoba, egy nappali, és egy gardrób.

Felálltam az ágyból, bementem a fürdőbe. A fürdőm fehér színű. Kék után a fehér a kedvenc színem,ettől a két színtől mindig megnyugszom. Leültem a kád szélére körülnéztem .A fürdő olyan üresnek nézet ki a cuccaim nélkül ,már mindent összepakoltam, mivel már reggel előre küldték. Egy óra múlva indul a gépem .Kicsit izgulok eddig, ha mentem valahova valaki mindig velem jött, de most egyedül leszek, főleg nem ilyen sokáig(két év). Igaz örülök, hogy egyedül megyek, de egy kicsit félek is.

A fürdőből átsétáltam a gardróbomba milyen meglepő az is kék.Végig húztam a kezemet a ruhákon .Mindegyik ruhám márkás, drága, a legjobb tervezőktől vannak.

A gardróbszekrényből átmentem a nappaliba. Nappali falai kékre voltak festve. A nappaliban található egy fehér kanapé, vele szembe egy fehér fotel. Az ajtóval szembe van az ablak, tőle jobbra egy fekete szekrény, amibe a könyveim vannak.

Elvettem a szürke Gucci táskámat a kanapéról, és elindultam a trónterembe. Ott vár rám Félix.

-Szia -köszönt nekem.

-Mehetünk cicám -kérdezte. Hát igen Félix évek óta udvarol nekem, de én mindig kikosaraztam.

-Szia.Persze -mondtam egy kedvűen.

- Csak nagyon hiányozni fogtok -veregetem meg a vállát. A többiektől már pár órája elköszöntem.

Lementünk a parkolóba. Az én kocsim éppen Forks felé tart egy aston martin one-77. Így Félix kocsijával mentünk egy piros Mercedes sls.

Alig félórai alatt a repülőtéren értünk.

-Nem vagy éhes -kérdezte.

-Te mióta vagy ilyen figyelmes-kérdeztem Félixt. Elégé meglepett ez a viselkedés, nem vall rá.

-Jane mondta, hogy bejön neked, ha férfi figyelmes- Ezen nevetnem kellett. Hát persze mi másért változott volna meg ilyen hamar.

A Washingtonban induló gép 10 perc múlva indul, az ötös kaputól.

-Mennem kell- álltam fel.

-Vigyáz magadra cicám -ölelt meg. Elindultam az ötös kapuhoz.Vagyon boldog leszek Forksba, lesznek-e barátaim? Milyen lesz egy nyüzsgő nagy város után, egy nyugis kis város. Gondolataimból egy ismeretlen férfi hang ébresztett fel.

-Kérem a jegyét kisasszony -mondta egy férfi. Először nem értettem miért kell neki a jegyeim, de ahogy végig néztem rajta rájöttem, hogy ő egy repülőtéri alkalmazott. Kivettem a táskámból a jegyemet, és oda adtam neki. Hátra néztem Félix még mindig ugyan ott állt .Rámosolyogtam, és integettem neki, ő is vissza intett.

Miután a leellenőrizte vissza adta jegyet a pasi .Majd tovább mentem, ahol ellenőrizték a táskámat. Majd miután ellenőrizték, végre felszállhattam a gépre. Vigyázz Forks jövök!
 
 
10 kommit kérek.