5. fejezet Találkozás 2

Szióka olvasók!

Meghoztam a köve fejezetet Edward szemszögéből.

A kövi is abból lesz. Majd utána meg váltotba lesz az ő és a Bella szemszögéből.

Várok ötleteket a másik törim kapcsán Tanya megleckéztetésére.

7 kommi kérek, de ha összejön a 20 dupla kommi dupla fejezet lesz.

Puszka

Edward szemszöge:




A suli unalmas. Mit mindig nem szeretek suliba járni. A tanárok azt hiszik okosabbak nálunk. Próbálnak olyat kérdezni tőlünk, amit szerintük nem tudunk, de az a tervünk mindig csúfos kudarcba fulladt. Szegények azt hiszik, hogy feltudják venni velünk a versenyt az egy-két diplomájukkal.



Miss Gornem, Alice spanyol, utálja testvéremet. A bosszantó kis húgocskám az iskolában sem hazudtolja meg magát .Minden órán kijavítja tanárnőt, aki az óra végére már szinte a haját tépi az idegtől. Persze húgomnak van igazi, mivel a tanárnőnek borzalmas kiejtése van, és a szavakat is néha össze keveri. Fogalmam sincs, hogy kapott diplomát. Emmettnek vannak ötletei, mint például: A vizsga bizottság csak férfiakból, és jó száj és kéz munkája volt, így átengedték ő.

Csak remélni tudom, hogy nem ez volt. De azért Alice kicsit visszafoghatná magát. Amikor ezt mondtam neki csak kinyújtotta rám a nyelvét és tovább táncolt.

Ebéd után nem volt órám, ezért elindultam a Volvómmal elindultam a reptérre. A testvéreim Rosalie kocsijával mentek haza.

Az Olaszországból induló gép most száll le a hatos kapunál. Felálltam a székről,akkor lépett be a váró terembe egy lány.

Mikor rá nézetem elakadt a lélegzetem nála gyönyörűbb lány nem is láttam még sosem. Rose labdába sem rúghat mellette. Karcsú,törékeny testalkata van. Legszívesebben magamhoz ölelném, és m,megvédeném mindentől.

Gyönyörű, hosszú barna haj van, de ha rásüt a nap észre lehet benne venni egy kis vöröset. Legszívesebben betúrnék a lágyan hátára omló tincseibe.

Edward! Állítsd le magad. Még csak az kéne, hogy letámad azt a szegény lányt. Egy életre elásnám magam előtte.

Próbáltam magam fékezni, hiszen drága édesanyám úri embernek nevelt.

Oda sétáltam elé, és próbáltam nem nedvesen csillogó vörös, duzzadt ajkai nézni. De nem sikerült.


-Miben segíthetek - kérdezte meg. De édes még ők akarnak nekem segíteni. Ezen nevetnem kellett.

- Inkább én segíthetek neked. A nevem Edward Cullen - mondtam.

- Szia az én nevem Isabella Volturi, de inkább csak Bella - mutatkozott be. Majd rám emelte tekintetét.A csoki barna szemeibe teljesen elvesztem, akár évekig eltudnám nézni.

-Pontosan miben segíthetek te nekem - kérdeztem meg. Ez meglepett, gondolom tudja, hogy nálunk fog lakni,ezért nem meglepő, hogy kijött valaki elé.

-Elviszlek hozzánk - mondtam.


-Köszi majd később. Most inkább elmennék a lakásomba - válaszolta. Várjunk csak mi az, hogy a lakására. Hiszen Aro azt kérte, hogy lakjon nálunk.


-De hisz nálunk fogsz lakni - nézettem rá csodálkozva.

-Tessék! Szerintem valamit te nagyon félre értettél - válaszolta idegesen.

-Nem értettem semmit félre Aro felhívta Carlislet, hogy nem lakhatnál-e náluk, és apám meg igent mondott rá - a hangomat kicsit felemelte. Már kezdtem ideges lenni.

Nem értem miért akadékoskodik.


-Szuper, már csak ez hiányzott - dühöngött. Olyan volt mint egy morcos cica. De még milyen édes cica. De akkor sem értem, miért olyan nagy baj, hogy nálunk fog lakni.

-Azért ennyire ne örülj, hogy velünk lakhatsz - mondtam.

-Ó ne hogy már megsértődj - szinte már kiabált.


- Szerinted nekem olyan jó lesz egy hiszti király nővel együtt lakni - már én is kiabáltam.



-Nem vagyok hisztis. Te öntelt bunkó - kiabált.



- Nem hiszem, hogy ez a legjobb hely arra, hogy veszekedjünk - sziszegtem már kezdtem elveszíteni a türelmemet.



-Jól vagy menjünk -válaszoltam gúnyosan. Elindultam a parkoló vele. Bellát nem vártam meg, mert nem volt kedvem veszekedni. Minél hamarabb otthon leszünk annál kevesebbet leszek vele kettesbe. Mert igaz, hogy azt mondtam, hogy nem szívesen laknék vele együtt, hazudtam. Akár örökre együtt maradnék vele, és ez meg a többi fura érzés, minthogy megvédeném mindentől, és hogy legszívesebb megcsókolnám, megrémít. Ezüst színű Volvómnak támaszkodva várt.

Ahogy végig néztem a kocsimat elmosolyodott, így gondoltam,hogy tetszik neki az én kis kicsikém.

- Végre - mondtam gúnyosan, próbáltam palástolni az érzéseimet.


Arrébb lökött,és beszállt a Volvóba.

-Elindulnál végre - kérdezte tőle.Beültem én is, és indultunk a Cullen házba.